Szociális fejlesztés

Tegnap megnyílt hivatalosan is az év. Ez egy kommunikációs év, célja a figyelem felkeltése, sajtó megmozgatása, közvélemény figyelmének felkeltése. Fontos célja volt a nyitó rendezvénynek, hogy sok szereplőt, civileket, szakembereket, bárkit az utcáról, gyerekeket, fiatalokat megszólítson és számukra programot nyújtson. Döntse el ki-ki, ez mennyire sikerült.

A Millenáris Jövő Háza csarnokában elfér több száz ember. Délelőtt buszokkal érkeztek gyerekek, közel ötszázan. Csodák palotája, gyerekprogramok, koncertek várták őket. Nagyon élvezték Caramelt és Szalóki Ágit és a programokat. Ez eddig rendben.

A hivatalos megnyitót Herczog László tartotta délben. A sajtónak és a nyilvánosságnak szánt szöveget a gyerekekből álló hallgatóságnak mondta el... Hiszen a délelőtti programra gyerekeket vártak.

 

Vajon a rendezvényszervező cég végiggondolta ennek az abszurditását? Gyerekekből csinált tömeget, politikus beszédének meghallgatására. Talán egy sajtótájékoztató jobb lett volna... De ők a "profik", akiket rendesen megfizetnek... Csak tudják...

A luxemburgi és a hazai szegénységellenes hálózat kéviselői követték a minisztert a megszólalók között.
Az MTI összefoglalója, illetve ennek bárki számára elérhető változata a fenti három megszólalásról itt olvasható: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=13565&articleID=42382&ctag=articlelist&iid=1

Más sajtót ma reggel még nem találtam a neten az eseményről. Illetve egy atv-s hírt, ami lehet, hogy itt született? Szegénység, Herczog stimmel, más nincs az írott változatban...
http://atv.hu/belfold/20100322_akik_naponta_egyszer_esznek_1_2_millio_magyar_el_nyomorban_video

Egész nap jelen volt néhány civil szervezet, saját programjaik és tevékenységeik bemutatásával. Apró szépséghiba: a nap szervezéséért felelős ESZA Nonprofit Kft "remekelt". A megjelenő civil szervezetek képviselőit a rendezvény előtt egy munkanappal !!! hívták fel telefonon, hogy jönnének-e...  De ott voltak, ennek ellenére, ha kevesen is. Talán nem is baj, hogy csak ennyien: érdeklődő felnőtt gyakorlatilag nem volt az épületben, a nagyon elszánt kevesebb mint fél tucatnyi szakembert leszámítva.

A gyerekprogramok, koncertek és ebéd után következett a nap érdemi, tartalmi része: a szegénység szószólói és velük párban szociális szakemberek beszélgetése. Márton Izabella vezete, a gyerekek és gyerekes családok szegénysége (Szvoboda Zoltánné és Bass László), lakhatási problémák (Majorné Rugyai Éva és Gyuris Tamás) és romákat érintő diszkrimináció (Kiss Csabáné Nószi és Szuhai Péter) témáiban beszélgettek személyes élményeikről és szakmai szempontokról.

Érdekes volt, ahogyan ezek a megközelítések kölcsönösen kiegészítették és hitelesítették egymást. Aztán egy nagy körös beszélgetés zajlott a felmerült kérdésekről. A gyerekek szegénysége kapcsán kiemelt figyelmet érdemelt az a gondolat, hogy a gyerekek szegénysége a szüleik szegénységéből adódik és a szolgáltatásokhoz való hozzáférések egyenlőtlensége fenntartja e problémákat. A lakhatási jogok kapcsán a legfontosabb gondolat talán az volt, hogy a szociális jogok fontosak, de ennél is fontosabb, hogy érvényesüljenek. A romákat érő diszkrimináció kapcsán rettenetesen fontos személyes példák hangzottak el, és annak a hihetetlen erejét láttuk, hogyan képes valaki felülemelkedni a naponta őt sújtó megaláztatásokon. A beszélgetés elérhető lesz majd, reméljük, valamilyen formában az év honlapján. http://www.szegenysegellen.hu/

Érdekes esemény volt, ugyanakkor hátborzongató is. A Magyar Szegénység Ellenes Hálózat aktivistáin túl néhány szociális minisztériumi munkatárs és egy-két érdeklődő szakember volt jelen. Nem "hivatalból" volt ott Albert Fruzsina, Sütő Teréz és Talyigás Katalin. Talán más nem is...

Nem volt jelen senki a Szociális és Foglalkoztatási Minisztérium foglalkoztatási területéről, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetből, a Foglalkoztatási Hivatalból, és a szociális tárca semmilyen más intézményéből. Talán a miniszter ennyit megtehetett volna, hogy kirendeli a munkatársait, találkozzanak élőben szegénységben élő, kirekesztés által sújtott és a jogaikért cselekvő emberekkel.
Ki vonja őket ezért felelősségre? Emlékezzünk: az év nem hivatalos megnyitóján, a szakmai programnak nevezett rendezvényre nem kaptak felkérést megszólalásra a Magyar Szegénységellenes Hálózat képviselői, de szót sem kaptak azon az eseményen... Ezt a mintát közvetíti a tárca és háttérintézményei...

Nem volt ott egyetlen kormányzati és ellenzéki politikus sem a megnyitó miniszteren kívül. Ennek a körnek a felelősségrevonására, szerencsére, sort keríthetünk április 11-én.

Nem voltak ott más humán területek - egészségügy, oktatás - kormányzati szereplői. Nem érzik a felelősségüket? A szociális minisztérium politikusai - Herczog László, Kórozs Lajos - nem érzik a felelősségüket, hogy senki nem volt ott a köreikből legalább? Az ellenzék képviselői számára ezek a kérdések annyira lényegtelenek, hogy senki nem jött el?

Igaz, a rendezvény meghívója a minisztérium által kezelt honlapra március 12-én került fel. Bár csak egy héttel előtte, de szétküldésre került, a szervezők tájékoztatása szerint, több mint 500 célzott meghívó.

Az is egy kérdés, mi az oka annak, hogy bár évek óta tudjuk, hogy lesz ez az év, és több mint fél éve tudjuk, hogy mikor lesz a fókuszhét, de mégis csak egy héttel előtte született meghívó... Ki felel ezért??? A végrehajtásért felelős ESZA Kft-t ki vonja felelősségre? 

Mit gondolnak azok a szociális szakemberek, szegénység ügyeiben dolgozó civil szervezetek tagjai, akik a Szegénység és Kirekesztés Elleni Küzdelem Évének megnyitójára nem jöttek el, egy rövid pár perces látogatásra sem? Hol és mikor van mód arra, hogy közös fellépéssel jelezzük, a kirekesztés, gyűlőlet mintái helyett a szolidaritás mellett tesszük le a voksunkat? Ez egy lehetséges alkalom lett volna, lehetett volna...

Azért is borzasztó ez a súlyos érdektelenség, mert a sajtó nem tüntette ki figyelmével az eseményt, és a sajtó szervezéséért felelős ESZA semmit nem tett ennek megváltoztatására.

És mert a rendezvényt szervező ESZA kft munkatársainak és az általuk megbízott rendezvényszervező cég munkatársainak minősíthetetlen viselkedését többen is visszautasíthattuk volna.

A vidáman szaladgáló gyerekekre fintorgó hosztesek viselkedését nem csak két kollégánk tette volna helyre.

A Szegénység Ellenes Hálózat rengeteget dolgozó aktivistáit egy pénzért dolgozó rendezvényszervező cég hostesei talán mégsem nézték volna levegőnek.

Nem a rendezvény egyik vendégének kellett volna szólnia, hogy fél órája sarkig tárva áll a rakodásra szánt közel 25 négyzetméteres ajtó, a civil beszélgetés asztalai mögött, kifagyasztva az ott ülőket.

Szintén dolga lett volna az ESZA jelenlévő munkatársainak és a rendezvényszervező cégnek, hogy gondoskodjanak arról, hogy a zajló szakmai program alatt ne zavarják a berendezést bontó munkások a jelenlévőket.

Talán az sem valóságtól elrugaszkodott igény, hogy a záró beszélgetésen lehettek volna az asztalon vizespoharak, legalább a csapvíz számára, egy több millió forintba kerülő rendezvényen.

Ki vonja felelősségre ezért a dilettantizmusért, felelőtlenségért, alkalmatlanságért őket?

Szégyenletes volt ez az esemény.

Bocsánatot kérek azoktól az emberektől, a Magyar Szegénységellenes Hálózat tagjaitól, akik óriási lélekerővel saját személyes életük tapasztalatait megosztották Velünk, és mégsem voltak Rájuk kiváncsiak nem csak az átlagemberek és átlagcivilek, de még a szociálisok sem.

Bocsánatot kérek Tőlük, mert hónapok óta készültek erre az eseményre, egymást segítve próbálták érthetőre, elmondhatóra formálni történeteiket. Igazán csodálatos volt Őket hallgatni. Köszönöm.

És köszönet Lacinak, Tamásnak és Péternek, hogy tudtak úgy szakszerűek, pontosak és okosak lenni, hogy közben emberiek voltak. Ez az igazi teljesítmény. Jó volt, mégis, ezekért az élményekért, ott lenni.
 

Herpainé Márkus Ágnes